Corvinus - A jövő Campusa

Készül a jövő Campusa A projekt számokban Melyek a fő célok? Járja be Hírek, események Galéria

Indulnak a Ménesi úti Campus felújítási munkálatai

A Ménesi út 5. épületét hamarosan a Corvinus új campusaként ismerhetjük meg. Egyesek a szocializmus bosszúját látják az épületben, másoknak kedves emlékek fűződnek hozzá – ismerkedjetek meg a Ménesi Campus épületének és környékének történetével!

Írta: Engelbrecht Azurea


A Corvinus új épülete kiemelkedik a Gellért-hegy oldalából: érdekes szerkezettel és gyönyörű környezettel rendelkezik. Történelmének és építészeti megoldásainak felderítése mellett Dajkai Zsolttal beszélgettünk, aki 2004 és 2020 között dolgozott az épület üzemeltetőjeként, arról, hogy milyen volt az élet a Campuson.

Szőlőültetvényből kultúrnegyed: a Campus és környéke

A Gellért-hegy déli oldalán valamikor Magyarország egyik híres borvidéke terült el, ám amikor a filoxéravész kipusztította a szőlőültetvényeket, gyümölcsfákat telepítettek a hegyoldalra.

A borászati múlt emlékét ma is felfedezhetjük olyan elnevezésekben, mint a Szüret utca, a Somlói út, a Villányi út, és persze a Ménesi út, mely az Arad melletti Ménesi borvidékről kapta a nevét.

A 19. és 20. század fordulóján kezdték el beépíteni a területet. Az újonnan épülő villákat olyan művészek és arisztokraták lakták be, akik a városközpont közelében maradva szerették volna élvezni a jó levegőt és a csodás kilátást: a közelséget az akkoriban újonnan épült Ferenc József (ma Szabadság) híd biztosította, ami nagy lendületet adott a Gellért-hegy lábánál elterülő Lágymányos városrész fejlődésének.

A Ménesi úton lakott többek között Karinthy Ferenc író és Medgyaszay István építész, de a környék több érdekességet is tartogat. A Minerva utcai Bayer-villa egy ideig a Svéd Nagykövetség épületeként szolgált – a második világháború alatt innen szervezte Raoul Wallenberg a budapesti zsidók menekítését a deportálástól. A Mányoki úton áll a szecessziós építésű Művészház, ahol például Madarász Viktor, Czóbel Béla és Rippl-Rónai József élt és alkotott. A Ménesi úton működik 1910 óta az Eötvös József Collegium, valamint 1983 óta a Bibó István Szakkollégium is.

A Mányoki út és a Ménesi út sarkán található az 5. szám, ahol a jelenleg látható türkiz tornyok helyett száz éve szintén villa állt. 1910-től két évet itt lakott Szabó Ervin társadalomtudós-könyvtáros, aki barátjához, az “anarchista gróf” Batthyány Ervinhez fordult, hogy ajánlja be őt bérlőként. A villa ugyanis a Batthyány-család tulajdona volt. Batthyány Ervin apai ágon gróf volt, anyai nagyapja pedig Trefort Ágoston volt, akit vallás- és közoktatásügyi miniszterként, valamint az Magyar Tudományos Akadémia ötödik elnökeként ismerhetünk a történelemkönyvekből.

Régi-új campus

A jelenlegi épületet 1978-ban adták át, és az Államigazgatási Főiskola – az addigi Tanácsakadémia továbbfejlesztéseként – kezdte meg itt működését.

A főiskola hallgatói politikai és szakmai ismereteket sajátíthattak el többek között az államigazgatás, a jog, a gazdaságtan, valamint a marxizmus-leninizmus területein.

2000. január 1-jével az intézmény beolvadt a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetembe – amelyet 2004 óta Budapesti Corvinus Egyetemként ismerünk –, majd 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási karaként működött. A Közszolgálati Egyetem 2020-ban végleg elköltözött az épületből, azóta az Államtudományi Kar hallgatói tevékenységnek az NKE felújított, parkkal és sportlétesítményekkel teljes Ludovika épületegyüttese ad otthont.

2020. szeptember elseje óta az épület a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány  birtokában van – így lett a Ménesi úti épület a mi régi-új Campusunk.

Üveg és acél a hegyoldalban: az épület

Aki Pestről a Gellért-hegy déli oldalára tekint, hamar észreveheti a régi villák közül kiemelkedő türkiz tornyokat, amelyek valójában egy épületet alkotnak: a két markáns oldalszárnyat a földszinti aula "lepényépülete" fűzi egybe.

Az épület terveit az állami LAKÓTERV, azaz Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat készítette, mely leginkább a panelházak tervezésével foglalkozott a rendszerváltás előtt. Az épületet hat év alatt fejezték be, 1972 és 1978 között.

A kivitelezéshez az ekkoriban elérhető legmodernebb betonozási- és géptechnológiát használták. A földszint kivételével az épület könnyűszerkezetes, betonlábakon áll, alatta pedig parkolót alakítottak ki. A maga korában úttörő építési technológiát csak néhány kortárs épületben alkalmazták, a Ménesi Campus közelében például a Szent István Egyetem Villányi úti K épületében.

Az épületbe belépve a két tornyot összekötő aulában találjuk magunkat, ahol rögtön érzékelhetjük, hogy a magyar szocializmus fénykorában készült. Mégis otthonosság sugárzik a berendezésből: a bejárattal szemben rögtön egy beltéri virágágyás fogadja az érkezőt.

Kép: Az aula - immár részben elbontott - virágágyása (Forrás: Burkus Brigitta)

Az aulában működött egy büfé és egy ruhatár, és a virágágyáson túl egy 200 fős, lépcsős nagyelőadó – az E épület földszinti előadóihoz hasonló –, “ahol néha színházi előadásokat is rendeztek” – idézte fel Zsolt.

Az épület tornyai nemcsak magasságuk miatt tűnnek ki környezetükből, hanem alumínium függönyfalszerkezetes külső falaik miatt is. A függönyfal jellegzetessége, hogy csak a saját és a külső hatások – például földrengések vagy széllöketek – súlyát tartja, és ezeket is elvezeti az épület fő szerkezetébe. Ezt a megoldást alkalmazzák számos irodaház, hotel, bank, autószalon építésénél is. Türkiz és átlátszó üveglapok váltják egymást az épület oldalán, aminek a külső megjelenése mellett előnye az is, hogy rengeteg fényt enged be.

Kép: Üvegborításos függönyfal-szerkezet (Forrás: Burkus Brigitta)

Az épület emeleteit járva feltűnő, hogy milyen világos minden: a természetes fény elárasztja a termeket és szobákat, és az ablakok minden irányba remek kilátást biztosítanak.

Az emeletről rálátni a környező park fáira – melyekre az építkezés során különösen ügyeltek –, a Gellért-hegyi Szabadság-szoborra, a pesti városképre, és így természetesen a Corvinus E és C épületére, valamint a Sóházra is. Ennek persze az a hátránya, hogy a napos oldalon nemcsak világosság, hanem a nyári hónapokban a hőség is jobban érezhető.

Mióta üresen áll, az épületben többször forgattak reklámokat, és egy nagyreményű magyar sorozatot is, melyet a Genfi Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be.

A jobboldali épületszárnyban négy emelet látta el az oktatási funkciókat. A negyedik – Dajkai Zsoltot idézve – “a rektor birodalma” irodákkal, alatta oktatási termek. A tantermek többségét a C épület V-VI. előadójához hasonlóan ketté tudták osztani falakkal. A nagyobb termekben, ahol egy-egy oszlop kitakarta a táblát, képernyőket helyeztek az oszlopok hátsó oldalára, hogy a messze ülők is láthassák az előadót. A földszinten ebben a szárnyban helyezkedett el a könyvtár, ami tágas olvasótérrel, valamint az egyik teremben tekerővel mozgatható polcokkal felszerelt volt, és hasonlóan a C épület könyvtárához, üvegfallal választották el az épület nyüzsgésétől.

Kép: Mozgatható polcok a könyvtárban (Forrás: Burkus Brigitta)

A baloldali épületszárny a kollégiumnak adott helyet. A földszinten menza működött, nyitható üvegfallal a szellőztethetőség miatt. A menza konyhája a -1. szinten helyezkedett el a hűtőkamrákkal együtt, és innen küldték fel ételszállító lifttel az elkészült fogásokat. A menza felett, a torony alsóbb szintjein irodák helyezkedtek el, a 3. emelettől pedig kollégiumi szobák. “Két-két szoba közös előtérre nyílt egy zuhanyzóval és egy vécével – ez igen kényelmes volt ahhoz képest, hogy más kollégiumokban 6-8 ágyas szobák mellett emeletenként közös mosdót és vécét használnak” – mondta Zsolt.

A harmadik és negyedik emeleten közös konyha volt, ami a Szabadság-szoborra és a pesti Duna-partra nézett – mikor a Gellért-hegy lábától lőtték fel az ünnepi tűzijátékokat, érdemes volt innen nézni, és Zsolt szerint ezzel a lehetőséggel gyakran éltek. A kollégiumi emeleteken a diákok kanapéval és tévével ellátott közösségi terekben élvezhették egymás társaságát.

Az ötödik emeleti szobákat a továbbképzősöknek tartották fenn, hogy hétvégére ki tudják bérelni. A nyári szünetben pedig az egész kollégium gyakorlatilag hotelként működött: barátságos áron bárki megszállhatott ott, a recepció, a menza és a könyvtár is elérhető szolgáltatások voltak.

Az épülethez tartozik a park és a műfüves sportpálya mellett egy galériás tornaterem lelátóval és mászófallal, valamint egy uszoda is szaunával – ezt az odajárók Mányoki uszodaként ismerték –, melynek sínek segítségével nyitható volt a teteje. Zsolt elmondása alapján az uszodában szerveztek nyári úszótáborokat, és Ménesi Campus hallgatóinak egy bizonyos létszámig ingyenes volt a belépés. Újkorában a Gellért Fürdő termálvizét itt is élvezhették a látogatók, és a kommunizmus alatt az elmondások szerint a pártvezetők is előszeretettel vették igénybe ezt a gyógymedencét. Az 1980-as években a termálmedence működését leállították, és befalazták: a gyógyvíz magas ásványianyag-tartalma miatt ugyanis a medence anyaga gyorsan korrodált, és a lerakódó anyagok dugulásokat okoztak.

Szabadtéri diplomaosztók és biciklibérlés: aktív diákélet a campuson

Minden megkérdezett nagy szeretettel mesélt a Ménesi Campuson eltöltött évekről: ellágyuló tekintetek és mosolygós arcok jellemezték a beszélgetéseinket.

“Örömmel jártunk be dolgozni, nem úgy keltem fel, hogy á, ma is munkába kell menni” – mesélte Zsolt. Kiemelte, hogy remek volt a közösség, mindenki mindenkit ismert és tegezett a nagyjából kétszáz egyetemi dolgozó között. A családias hangulat és a közvetlenség különösen jól jött az olyan kellemetlen helyzetekben, mint amikor egy szép december 23-án csőtörés történt a parkoló fölötti fűtésrendszerben: kifolyt a víz, és azonnal megfagyott, ami gyors szerelést igényelt, már aznap be kellett menni. De tulajdonképpen ekkor is vidáman telt a munka, a rektor vitt le teát, és Zsolt – a helyzethez képest – kellemes emlékként tekint vissza rá.

A diákélet is jó hangulatban telt. Az épület és a körülötte lévő park sok lehetőséget adott a programok szervezésére: bulik, kari napok, koncertek, sok lángosozás és táborok színesítették a diákok életét. “A tanárok hagyták, hogy a hallgatók kiéljék magukat a bulik során, mert tudták, hogy utána visszaáll a béke és a fegyelem” – mondta Zsolt. 

A hallgatók nem szigetelődtek el az egyetem többi épületétől: bár ma a villamos és a 4-es metró a legkézenfekvőbb összeköttetés a pesti Campusszal, biciklivel is gyorsan bejárható az út.

A Ménesi épületnél lehetett biciklit bérelni kimondottan azzal a céllal, hogy a hallgatók eltekerjenek a Fővám téri épületekhez, majd az órák után vissza.

Az épület délkeleti oldalán elhelyezkedő betonozott parkrész adott teret a különböző kültéri programoknak, mint a kari napok, a pedagógusnap – bor- és sajtkóstolóval, gulyáslevessel, valamint esetenként ökörsütéssel kiegészülve – vagy a diplomaosztók. “A park gyönyörű, zöld fái között különleges élmény volt a kültéri diplomaosztó, amelyet az aulában kivetítőn nézhetett, aki nem tudott vagy akart kimenni” – mesélte Zsolt.

Az ott dolgozók történetei arról árulkodnak, hogy a Ménesi Campust egyértelműen a jó hangulat és pezsgő diákélet jellemezte. A megújítás során többek között arra törekszik az Egyetem, hogy teret adjon a hallgatóknak a fejlődésre, a közös munkára és minél több lehetőségre. Az új, technológiaintenzív terek mellett a közösségi terek kialakítása is a fő célok közé tartozik, amelyek a szórakozás mellett a csoportos kutatásoknak és projekteknek is kedveznek. Ezen felül sportolásnak és bővebb kollégiumi funkcióknak is teret ad a felújítás, ezzel elősegítve, hogy a Ménesi Campus ismét színes diákéletnek és életre szóló barátságoknak adjon otthont.


Forrás: https://corvinusonline.blog.hu/2021/12/06/tornyok_a_gellert-hegyen_a_corvinus_regi-uj_campusanak_tortenete